Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe. El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük.

Hát mi is így tettünk! Képzeljétek a gazdám azzal fogadott, hogy ma valami szuper különlegesben lesz részem. Lesznek ott gyerekek, lesz erdő, kirándulás, és még a kisgazdámmal is találkozhatok. Törtem azt a nagyon okos buksimat, és hát arra jutottam, hogy ez valami nagyon klassz dolog lesz.

Izgatottan vártam az indulást. Nem kellett sokat utazni és már meg is érkeztünk, képzeljétek egy táborba. Kiugrottam a kocsiból mert már messziről hallottam a gyerekek hangját.

Egy órási táborban találtam magam, ahol a Vöröskereszt jóvoltából gimnazista korú gyerekek voltak. Igy néz ki a tábor, na meg én és a gazdim: 

Tudjátok, hogy mi az a Vöröskereszt? Ez a tábor egy különleg hely. Itt a gimisek bizony képzésen vesznek részt. Képzeljétek amikor először hallottam hogy min, hát lövésem sem volt mit jelent. Azt hittem valami abraka-dabra képzés. Ezért most nektek sem árulom el mit jelent, nézzetek utána. Két képzés van a táborban, játékmestereket képeznek (izgin hangzik mi?) és imitátorokat (na mi a kukac lehet az?)

Gondolhatjátok, megérkezésem után nem volt nehéz jó kapcsolatot kialakítanom ezekkel a fiatalokkal, meg is mondtam a gazdinak, hogy jól átvágott, hiszen ezek a gyerkőcök már kész felnőttek. Szóval bezsebeltem 46 gyerkőctől 92 kézzel minimum 3 simit (Számoljátok csak ki mennyi is az? 😅) majd végre elindultunk kirándulni. 

Hát igen, ez már az én terepem volt, aki hozzám szólt boldogan futottam hozzá, és segítettem amiben kellett neki (leginkább a nasik elfogyasztásában 😂). Képzeljétek mentünk 8 km-t ami nem sok, viszont a terep na.... azt hagyjuk, fel-le, le-fel pfffu! A kis báránykáim (mert magamban így hívtam őket, gondoljátok el 46 gimist kellett terelgetnem, nagy meló volt ám!) mindeközben nevetgéltek, dalolgattak, sőt néha még táncra is perdültek. Nagyon jól bírták a strapát! 4 óra menetelés után értünk vissza a táborba , ök pedig folytatták a bolondozást.  Azért a gazdám készített pár képet a kirándulásról:

                               

Sajnos nagyon hamar elrepült az idő, és búcsúznunk kellett. Fájó szívvel hagytam ott őket! Micimackó (nagy barátom) szavai jutottak eszembe:

Malacka: Hogyan betűzöd azt, hogy SZERETET?

Micimackó: Azt nem betűzik, azt érzik!

Remélem még találkozunk! Pacsi: Indie 🐾

Szülinapi meglepi, avagy Márianosztrai kalandjaim

Bárhova mész, valahogy a részeddé válik! 

    

                   

És ez milyen igaz! Ahogy igértem, most leírom nektek a szülinapi ajándék meglepi kirándulásom. A gazdijaim azzal fogadtak, hogy 3 napos kirándulásra megyünk, méghozzá a Boróka Vendégházba Márianosztrára. Hú nagyon megörültem, hiszen gazdiékkal lenni mindig a legjobb a világon.  Egy szuper kis házban laktunk, közvetlen a faluban. Már az első naptól kezdve rengeteg program várt rám. Megérkezésünk után felfedeztük a falut, megnéztük a börtönmúzeumot is, (Brrr!) majd a tempomba is betértünk.

Nagyon gyorsan teltek a napok, még az első nap a gazdáim felvittek a Kálváriához és kápolnához, ahol igazán jót tudtam futkosni le és fel. Ti tudjátok mi az a Kálvária? Kérdezzétek meg a szüleiteket! 

Másnap egy hatalmas kirándulást tettünk a Nagybörzsönyben, hát azt kell mondjam én is jól elfáradtam.  A kilátás remek volt a hegytetőről, sajnos a patakban nem vagy csak alig csordogált vizecske. Képzeljétek most sem hazudtolták meg magukat a gazdijaim, ugyanis GPS! mellett is képesek voltak letérni a helyes útról. 😁 Nektek van GPS-etek? Mutatok erről a kirándulásról is pár képet! 

           

Az utolsó nap is nagyon gyorsan elröppent és indulnunk kellett haza. Útközben azonban a gazdijaim most is gondoltak vizikutya lényemre, így megálltunk a dunaparton, hogy pancsolhassak egyet a Dunában. Fantasztikus érzés volt! Ti is szerettek úszkálni?

Ezzel a képpel  búcsúzom, de nem örökre, csak a következő bejegyzésemig!

Indie a halacskák réme

Bemutatom Gabit! - Újra eljött a születésnapom, pom, pom!!!

Képzeljétek 5 éves lettem! A gazdám azt mondja, hogy komoly nagyfiú vagyok, hát viselkedjek is úgy! De azt még sose mondta, hogy is kell azt csinálnom. Na de kezdem az elején:

Bemutatok nektek valakit! Az Ő neve Gabi, és a Csicsergő oviban dolgozik. Mint megtudtam, valami olyasmit ha nem tudsz valamit, na akkor ő azt tuti tudja. Bonyolult mi? Na de ne higyjétek, van ennél bonyolultabb is. Gabi és a gazdim jól kijönnek egymással, mindig mondják, mintha tesók lennének. Gabi engem is imád, és mennyei dagi, ropogós töpörtyűje van mindig. Paleo étkezést folytat, én azt nem tudom mi, de amit nekem ad az nagyon finom! Ti tudjátok mi az a paleo étkezés? 

Gabival mindennap találkozhatsz az ovimban, ami nagyon fontos, hogy mindig mosolyogva közeledj felé! Hogy felismerd Gabit az esetleges megmentődet felteszek róla neked képeket. 

Azt még elfelejtettem leírni nektek, hogy  Gabi nem széken ülve dolgozik. Állítólag így kényelmes neki. Na de nem is ezért írom ezt nektek. Vajon min ül Gabi? Miért is fontos ez nekem? Hallottál már aTreibbal-ról? Nézz utána! 

Mint ahogy már irtam a szülinapom ideje is eljött. 5 éves (a kutya doki szerint) BÖLCS kutya lettem! Szeretem ezt a szót, Misi doki mindig ezt mondja nekem. A szülinapom persze több helyen is megünnepeltem. A gazdáim is felköszöntöttek finom falatokkal és egy szuper kirándulással (erről majd később írok), de a kis ovisok is kedveskedtek nekem. Képzeljétek idén a Csicsergő ovin kívül a Narancs oviban is jártam. Hát ott a gyerekek meseszépen rajzolnak, és énekelnek. Szülinapom alkalmából meg is leptek sok szép rajzzal. Nézzétek csak! Ti mit rajzolnátok nekem?

Felismertek a képen?

            

Ezekkel a szép emlékekkel búcsúzom most tőletek a következő bejegyzésig! Pacsi-Indie

Híres kutya lettem!

Sziasztok! Nagyon régen nem jelentkeztünk, ennek legfőbb oka a gazdám. Bizony Ő! Képzeljétek nyelvtanulásra adta a fejét – nem is akármilyenre- így minden szabad idejében csak tanul. De most ráparancsoltam, hogy hozza be a lemaradásait.

Az úgy volt, hogy híres kutya lettem. Márciusban a gazdám több felkérést is kapott, hogy tartson helyi és kerületi bemutatókat velem, óvónőknek, óvodavezetőknek, és külsős érdeklődőknek. Gondolhatjátok, hogy egy kicsit izgultam. Ti tudjátok mi az a bemutató? Megsúgom: amikor sok néni és bácsi tátott szájjal mosolyogva figyeli, hogy milyen ügyesen dolgozol. Nézd csak!

       

A bemutatóról videót is készítettek, így azt is meg tudod majd nézni rólam. A foglalkozás után a gazdámmal felmentünk egy nagy terembe, ahol a vendégek kérdezgették a gazdimat mindenféléről, pl. hogy hogyan lettem ilyen okos? 😊 (na erről nem), mennyi ideig tanul egy terápiás kutya, és persze a végén mindenki azt szerette volna, ha az ő ovijába vagy iskolájába megyek dolgozni. Sajnos az én időm is véges, így egy héten én sem dolgozhatok többet heti 6 óránál. A gazdim mindig azt mondja, hogy figyelnem kell a mentális egészségemre is. Na vajon az mi lehet? 😉

A megbeszélés végén a vendégek is kipróbálhattak velem pár feladatot. Azt kell mondjam, hogy a kezdeti bátortalanságok ellenére nagyon ügyesek voltak. 

Búcsúzóul itt hagyom a foglalkozásról készült videó linkjét is. Kattints ide!