Vidéki kalandozások-Kondó

Az elmúlt napokban csodaszép idő volt, így az én kedvem is kikerekedett. Hancúroztam, szaglásztam a virágokat, és akkor beugrott a tavalyi nyár. Na annál szuperebb még nem volt. Elmesélem Nektek. Az úgy volt, hogy a gazdám kitalálta, hogy okos nagy kutya vagyok már, így menjünk mindenhova együtt nyaralni. Majd kiugrottam a bőrömből. A lényeg, hogy szuper helyeken jártam, de egy közülük mindennél szuperebb volt. Figyeljetek csak! KONDÓN jártam. Na ugye gőzötök sincs merre lehet, de sebaj. Keressétek meg a térképen! Itt laknak a gazdáim legjobb barátai. Kondó egy falu, ahol soha nem látott állatokkal találkozik a városi kutya. Jelen esetben én! Szóval azzal kezdődött, hogy falunapra voltunk hivatalosak. Tudjátok vidéken az emberek szinte mindenkit ismernek, viszont  ilyen szép kutyát mint én ritkán látnak. Így életemben annyi bókot nem kaptam mint ott és akkor. 

Itt hajnalban az emberek már talpon voltak, és nagyban készültek a falunapra. Ez nem volt ellenemre, mert szeretek reggel korán kelni.  Hát mit látok? Több ilyen óriás üstben már rotyognak a káposzták. Ti ettetek már káposztát? Szeretitek? Jártatok már falunapon?

Elhihetitek csurgott a nyálam, pedig akkor már reggeliztem. Azért, hogy ne lábatlankodjak ott, a gazdi kivitt a rétre rohangálni. Fantasztikus volt, találkoztam pocokkal, nyuszival, gyíkocskával, és kóborló ebekkel is. Lerajzolod nekem ezeket az állatokat? Szóval míg az emberek tettek-vettek, addig én vígan szaladgáltam és ismerkedtem a vidéki léttel. Képzeljétek a falunapon volt műsor is. A házigazdánk lánya Rozi, gyönyörű ruhában jelent meg. Anya gazdi nagyon rámparancsolt, hogy fel ne ugorjak rá, nehogy koszos legyen a ruhája. Pedig amikor megláttam Rozit nagyon boldog lettem. Így csak ülhettem mellette. 

Rozi néptáncol, és népviseletben volt.Ti milyen népviseletet ismertek? Láttatok már néptáncot? 


Hamar eltelt a nap és nagyon fáradtan sok új emlékkel hajtottam álomra a buksimat. Na de másnap! Arra ébredtem, hogy valami fura állat iszonyat hangon nyomta már reggel 5-kor. Kifutottam, hogy megnézzem, hát szembe találtam magam egy tollas jószággal. Na kitaláljátok mi volt az? Hát én úgy meglepődtem, hogy gondoltam, most jól meg is szaglászom. Elindultam felé, és ha hiszitek ha nem, bizony nem félt tőlem, csak jött és jött és óbégatott. Megijedtem! A gazdim nevetett! Megbúbolt egy ..... Ezért inkább visszatértem az ágyikómba és próbáltam csak a szépre emlékezni. Reggeli után a gazdám kimondta a bűvös szót. Kirándulni megyünk! Majd kibújtam a bőrömből, persze azért indulásig szemmel tartottam a tollas "nem éppen" barátomat. Harica völgyébe vezetett az utunk. Ha ti jártatok már szép helyen.....

Futottam, sétáltam, hegyet másztam, úsztam. Minden olyat csináltam amitől egy kutya nagyon boldog. De akkor még nem tudtam, hogy még nem jött el ennek a napnak a csúcspontja.

A képen bocikat láttok, nem is egyet.No persze meg engem eléggé csapzott bundával. A gazdám arca elég gondterhelt. Kb. így történhetett volna közöttünk a párbeszéd ha tudnék beszélni:
G: Mit csináltál?
É: Hát, ő, izé...
G: Hogy nézel ki?
É: Büdösen, kakisan?
G: Eláslak!
É: Ne már, olyan jó volt!
G: Ha hazaértünk mész fürdeni!
É: Igen? Ok! Akkor addig még rosszalkodhatok!

Na kitaláltátok mit csináltam?

Ezek után búcsút intettem a bociknak, és elindultunk haza. Az utamon még találkoztam báránnyal, csirkékkel, és pulykával is. Szuper volt 3 napig vidéki kutyának lenni! Rajzoljátok le a legkedvesebb tavaly nyári emléketeket. Visszamennétek? Én Igen!

Egészségben-betegségben

Ezekben a karanténos napokban mi másról is írhatnék most nektek, mint a betegségekről. Képzeljétek egyáltalán nem vagyok egy beteges kutya. Amikor megszülettem, a doktor bácsi kiállított a nevemre egy oltási könyvet. Ebbe kerül bele minden szuri és műtét amit valaha kaptam. Nézzétek csak hogy néz ki! 

Kérjétek meg a szüleiteket, hogy mutassák meg a Ti oltási könyveteket. Beszélgessetek róla!

Most megpróbálom összeszedni nektek, hogy hányszor lehettem beteg röpke majd 3 évem alatt. Az első balesetem 6 hónaposan ért. Akkor már kajla kutyagyerek voltam és minden érdekelt. Majd megőrültem a kíváncsiságtól. Meghát a macska is ott közlekedett. Szóval felmásztam a kutyaházam tetejére és onnan bizony lepottyantam. 

Ez a kutyaházam. Nagyon beütöttem a lábamat. A gazdám majd frászt kapott és rohant velem az orvoshoz. Hálisten egy zúzódással megúsztam, de pár hétig nem futkoshattam.

Benneteket ért már baleset? Nagyon fájt? Rajzoljátok le!

Ezek után úgy döntöttem, hogy jófiú leszek, és semmi balhé. Ezt a mai napig tartom. Persze kisebb sebesüléseim mindig vannak mert imádok játszani. Na de kinek nincsenek?

• Le szoktam horzsolni a lábamat, mert olyan gyorsan futok, hogy közben nem érek rá figyelni is. Ismerős?
• Múltkor a nagy futásba felpattant egy pici kő, ami pont a szemembe ment bele. Irány volt a doktor bácsihoz, aki elküldött egy szemspecialistához. A doktor néni ügyesen kiműtötte a követ a szememből. Egy picit fájt.
• Mohon tudok enni, főleg ha a gazdám fincsi marhahúsit vagy porcot ad. Ilyenkor néha félrenyelek és köhögök.
• Ritkán, de szokott fájni a pocim is. A gazdi kimélő kosztot készít nekem. Van benne rizs, alma, sárgarépa és csirkemell. Nagyon fincsi, és így hamar meggyógyul a pocakom is.

Ti fel tudjátok sorolni milyen sérüléseitek, betegségeitek voltak már? Hogyan előzhetitek meg a betegségeket?

A gazdám nagyon figyel az egészségemre. Egészségesen táplálkozom, nagyon sokat mozgok, ha szükséges szedek vitaminokat, megkapom a kötelező éves szurijaimat és évente 1x teljes kivizsgálásra megyek Misi dokihoz. Jó érzés, jól érezni magam a bundámban! Vigyázzatok magatokra Ti is!

A családom

Mint ahogy ígértem bemutatom a családom. 

I. Az első és egyetlen szőrös játszópajtásom itthon, Maszat a cica. Maszat pár hetesen került a gazdámékhoz a NOÉ állatotthonból. Azt mondják szerelem volt első látásra. Megjegyzem, rám is ezt mondják. Egy hihetetlenül puha bársonyos talpú úriember. Na de a modora!? Amikor én is a házhoz kerültem Maszat már 4 éves volt. Bizony meg kellett tanulnom, hogy egy macskával nem lehet ám viccelni. Így a mai napig nagy tiszteletben tartom, de azért néha próbálom egy kis mókázásra rávenni.

Nektek van otthon állatkátok? Hogyan viselkednek? Ha többen vannak megférnek egymással? Te miben segítesz otthon az állatok körül?

II. A második és harmadik nagy kedvencem a két kis gazdám. Ő Rita és Barni. Csakhogy tudjátok, Rita volt az, aki megfűzte az  öregeket, hogy legyen kutyájuk. Így neki köszönhetem, hogy vagyok! Imádlak is érte Lini! Néha elvisz sétálni és játszik is velem. Barni gazdi a játékon és a déli nyuszifül adáson kívül nem nagyon foglalkozik velem. Tudjátok éli az egyetemisták oly nehéz életét. Én aztán megértem Őt. Nektek vannak testvéreitek? Jó testvérek vagytok??

III. Vannak nekem nagyszüleim is. Rózsika már nagyon idős. Állandóan lapajgatja a fejemet. Neki is van egy cicája, de elég félős. Szívesen járok át hozzá. 

Aztán itt van Ilcsi és Lackó. Hatalmas kertjük van, benne egy úszómedencével. Na én azt tavaly lefoglaltam magamnak, és abban úszkáltam. Fantasztikus volt! Erről majd részletesebben is írok később. Meséljetek a nagyszüleitekről! Rajzoljatok nekik valamit, biztos örülnének neki!

IV. Kriszti a gazdi ikertesója, Csabi pedig a párja. Krisztike állandóan a fülemet morzsolgatja, azt mondja hogy milyen selymes vagyok. Pedig nem, mert az a macska. Csabi hál' isten szeret kirándulni mint a gazdi, így néha megfűzhető egy kis túrára. Ők Budapest mellett laknak, de nagyon sokszor találkozom velük. A szüleidnek vannak testvérei? Szoktatok együtt lenni?




V. És végül a két gazdám. Csabi és Andi.

        

Ők adnak nekem enni, ők gondoskodnak rólam, ők szeretgetnek, ha beteg vagyok doktor bácsihoz visznek. Sokat kirándulnak és sétálnak velem, és persze sokat tanulunk is. Ha rosszcsont vagy engedetlen és türelmetlen vagyok (ami nagyon ritka) próbálnak jobb belátásra bírni. Néha kevés az idejük rám, de én így is SZERETEM ŐKET, és ők is így szeretnek engem. A lényeg, hogy igyekeznek a lehető legtöbb időt velem tölteni. Neked milyen a családod? Mit szoktatok együtt csinálni? Hogyan gondoskodik rólad anya és apa? 

Most mennem kell, de igérem, hogy nemsokára folytatom. Pacsi Indie

Bemutatom az ovimat

Sziasztok! 

Észrevettem, hogy a gazdám mindig hétfőn és szerdán ül le a gép elé, és írja a blogomat. De ezen a szerdán nem így történt. Én igazán türelmes kutyus vagyok, és vártam, vártam, de ma már rávakkantottam, hogy ideje írnia. Ti türelmesek vagytok? Ott hagytam abba, hogy a gazdámmal együtt munkahelyet váltottunk. Az ovi ahol dolgozom egy igazi főnyeremény. Itt épp az udvaron állok és kukucskálok.

Hatalmas kertje van az ovinak, tele  csuda jó játékokkal. Van hinta, többféle is, csúszda, homokozó, libikóka, mászóka, fa vonat, házikó, kismotor pálya, és persze focipálya is. Én focizni szeretek nagyon. A te ovidban milyen udvari játékok vannak?


Az én ovimban a csoportok madarakról vannak elnevezve. Van fecske csoport, aztán bagoly és fülemüle is. A másik épületben pedig kékcinege, vörösbegy és zöldike csoport. Ez a zöldike madár nagyon izgatott, így megnéztem milyen is az. 
Nézzétek csak! 
https://images.app.goo.gl/zpVckUxeXqsAj8Mc8

Te milyen csoportba jársz? Rajzold le a jeleddel együtt! 

Az oviban nagyon szeretnek engem. Nemcsak a gyerekek hanem a felnőttek is. Minden héten két napot töltök bent a gazdámmal, és mind a hat csoportba járunk. Mozgásos feladatokat szoktunk játszani a gyerekekkel, amit nagyon élvezek. Ha ügyesen oldjuk meg a feladatokat sok simit és jutifalatot kapok. A Kucmorgó Alapítvány oldalán sok képet találsz rólam. De van úgy, hogy csak egy-egy kisgyerekkel játszom. Na azt igazán szeretem. És vannak persze az ünnepek is. Ilyenkor a gazdi valami rémes ruhát tuszmákol rám, de hagyom neki mert a gyerekeknek nagyon tetszik. 

Na kitaláljátok milyen ünnepeken voltam beöltözve?Ti szoktatok csak úgy játékból beöltözni valaminek?



Aztán szívesen segédkezem még az ebédeltetésnél, bár akkor csak csendes megfigyelője lehetek a dolgoknak :-(. Na de ami utána jön! 

A gyerekek ebéd után lefekszenek szundizni. Na azt én is tudok ám. Imádok szundizni, legyen az a gazdám szobája, vagy valamelyik gyerekcsoport ahol álomba simogatnak. 
Ti szoktatok ebéd után szundikálni?

És hogy ne csússzak el a határidőkkel, holnap egy újabb történetemben leírom nektek a napirendem, és bemutatom a kiszolgáló személyzetemet, azaz a családomat. Addig is jó szundizást! Pacsi!🐶