Vidéki kalandozások-Kondó

Az elmúlt napokban csodaszép idő volt, így az én kedvem is kikerekedett. Hancúroztam, szaglásztam a virágokat, és akkor beugrott a tavalyi nyár. Na annál szuperebb még nem volt. Elmesélem Nektek. Az úgy volt, hogy a gazdám kitalálta, hogy okos nagy kutya vagyok már, így menjünk mindenhova együtt nyaralni. Majd kiugrottam a bőrömből. A lényeg, hogy szuper helyeken jártam, de egy közülük mindennél szuperebb volt. Figyeljetek csak! KONDÓN jártam. Na ugye gőzötök sincs merre lehet, de sebaj. Keressétek meg a térképen! Itt laknak a gazdáim legjobb barátai. Kondó egy falu, ahol soha nem látott állatokkal találkozik a városi kutya. Jelen esetben én! Szóval azzal kezdődött, hogy falunapra voltunk hivatalosak. Tudjátok vidéken az emberek szinte mindenkit ismernek, viszont  ilyen szép kutyát mint én ritkán látnak. Így életemben annyi bókot nem kaptam mint ott és akkor. 

Itt hajnalban az emberek már talpon voltak, és nagyban készültek a falunapra. Ez nem volt ellenemre, mert szeretek reggel korán kelni.  Hát mit látok? Több ilyen óriás üstben már rotyognak a káposzták. Ti ettetek már káposztát? Szeretitek? Jártatok már falunapon?

Elhihetitek csurgott a nyálam, pedig akkor már reggeliztem. Azért, hogy ne lábatlankodjak ott, a gazdi kivitt a rétre rohangálni. Fantasztikus volt, találkoztam pocokkal, nyuszival, gyíkocskával, és kóborló ebekkel is. Lerajzolod nekem ezeket az állatokat? Szóval míg az emberek tettek-vettek, addig én vígan szaladgáltam és ismerkedtem a vidéki léttel. Képzeljétek a falunapon volt műsor is. A házigazdánk lánya Rozi, gyönyörű ruhában jelent meg. Anya gazdi nagyon rámparancsolt, hogy fel ne ugorjak rá, nehogy koszos legyen a ruhája. Pedig amikor megláttam Rozit nagyon boldog lettem. Így csak ülhettem mellette. 

Rozi néptáncol, és népviseletben volt.Ti milyen népviseletet ismertek? Láttatok már néptáncot? 


Hamar eltelt a nap és nagyon fáradtan sok új emlékkel hajtottam álomra a buksimat. Na de másnap! Arra ébredtem, hogy valami fura állat iszonyat hangon nyomta már reggel 5-kor. Kifutottam, hogy megnézzem, hát szembe találtam magam egy tollas jószággal. Na kitaláljátok mi volt az? Hát én úgy meglepődtem, hogy gondoltam, most jól meg is szaglászom. Elindultam felé, és ha hiszitek ha nem, bizony nem félt tőlem, csak jött és jött és óbégatott. Megijedtem! A gazdim nevetett! Megbúbolt egy ..... Ezért inkább visszatértem az ágyikómba és próbáltam csak a szépre emlékezni. Reggeli után a gazdám kimondta a bűvös szót. Kirándulni megyünk! Majd kibújtam a bőrömből, persze azért indulásig szemmel tartottam a tollas "nem éppen" barátomat. Harica völgyébe vezetett az utunk. Ha ti jártatok már szép helyen.....

Futottam, sétáltam, hegyet másztam, úsztam. Minden olyat csináltam amitől egy kutya nagyon boldog. De akkor még nem tudtam, hogy még nem jött el ennek a napnak a csúcspontja.

A képen bocikat láttok, nem is egyet.No persze meg engem eléggé csapzott bundával. A gazdám arca elég gondterhelt. Kb. így történhetett volna közöttünk a párbeszéd ha tudnék beszélni:
G: Mit csináltál?
É: Hát, ő, izé...
G: Hogy nézel ki?
É: Büdösen, kakisan?
G: Eláslak!
É: Ne már, olyan jó volt!
G: Ha hazaértünk mész fürdeni!
É: Igen? Ok! Akkor addig még rosszalkodhatok!

Na kitaláltátok mit csináltam?

Ezek után búcsút intettem a bociknak, és elindultunk haza. Az utamon még találkoztam báránnyal, csirkékkel, és pulykával is. Szuper volt 3 napig vidéki kutyának lenni! Rajzoljátok le a legkedvesebb tavaly nyári emléketeket. Visszamennétek? Én Igen!