2020. június 4., csütörtök

Újra munkában- Irány az ovi!



Csütörtök reggel izgatottan készülödtem, mivel a gazdim jelezte már előző este, hogy újra munkába állok. Tudjátok már 3 hónapja, hogy nem láttam "gyerekeket". Alig bírtam álomra hajtani a fejem. Reggel aztán alig vártam az indulást. Már jó hamar 8 órakor bent voltam az oviban. A gyerekeket 9 órára vártuk, de addig is remekül elütöttem az időt az udvaron. Mondhatni bemelegítettem. Figyeljetek csak! Bekukucskáltam a babaházba, és találtam egy labdát is amivel aztán jókat mókáztam. De hamar eltelt az idő és a gyerekek egymás után szépen megérkeztek. 11 óráig foglalkozások voltak amiket nagyon élveztek.

Előszőr a gazdám és Gabi építettek egy akadálypályát, amin a gyerekeknek ügyesen végig kellett haladni, persze velem. Nem volt könnyű mert rám is figyelniük kellett, s nekem se volt könnyű mert nekem is nagyon figyelni kellett a gyerekekre. Másztunk padon, bújtunk alagútba (kúszóba), kerültünk bójákat, ugrottunk karikába, a végén pedig megpihentünk egy kicsit az asztalnál. Én az asztal alá heveredtem le amíg a gazdám beszélgetett a gyerekekkel. De nem volt sok idő pihenni, mert kaptuk a következő feladatokat. 

Gyakoroltuk a téri irányokat, de nem akárhogyan, hanem velem. A gyerekek adott utasítás után engem vittek a kért helyre, az asztal alá vagy éppen fölé. Na ezt a feladatot nagyon élveztem, imádok ugrani, bújni. Így játékosan megtanultuk a fölött, alatt, mellett, előtt és mögött szavak jelentését. Jó móka volt.  Ti is játsszatok otthon a szüleitekkel irányos feladatokat! Pihenésképpen bowlingoztunk is de arról nem készültek képek, mert annyit kacagtunk, hogy elfelejtettünk fényképezni. 

Utolsó feladatként állatutánzós játékot játszottunk, voltunk cicák, kutyák, lovacskák, no meg kakasok is. Ez annyira tetszett a gyerekeknek, hogy többször is megismételtük a játékot. Ekkor már mindenki nagyon fáradt volt. Fáradtan de boldogan fejeztük be a foglalkozást. Búcsúzóul a gyerekek még kérhettek tőlem trükköket, a kedvencük ha ugatok, vagy ha hempergek. 

Ezek után a gazdám kivitt az udvarra a többi kisgyerekhez, akik szintén nagyon megörültek a látványomnak. Én meg nagyon megörültem a homokozó látványának, így gyorsan ástam is egy nagy gödröt és belefeküdtem.                    Kellemesen hűsítette a pocakomat, a gyerekek simogatása pedig egy rövidke időre álomba szenderített, míg a gazdim az óvónénikkel beszélt. De ekkor még nem tudtam, hogy az óvodai napom legpihentetőbb része következik. Ti hogy pihentek?

Ő itt András. Az óvoda kertésze, gondnoka. Képzeljétek van slagja! Ez nagyon fontos mert imádom a vizet. András nagyon mókás, szeret velem játszani. Így amikor a gazdim engedélyt adott, hogy már lehetek akár nagyon koszos is, elkezdődött a hancúr. Óriásit pancsoltam vele. Szuper volt, lehet én is kertész leszek? Mindig pancsolhatnék. Na majd ezen elgondolkozom. Tacsakosan, koszosan, nagyon fáradtan hagytam el az ovi épületét, azzal a jó érzéssel, hogy bizony ide hamarosan visszatérek. Hiányoztatok gyerekek, jó volt veletek újra!

2020. június 2., kedd

Születésnap - 3 éves lettem!


Képzeljétek, tegnap volt a szülinapom. Annyi minden történt, hogy tegnap már nem volt ereje a gazdámnak leírni nektek. Na de majd most!

Azzal kezdődött a nap, hogy reggel míg én békésen szundikáltam a gazdám egyszer csak rámvetődött és halálra puszilva örömködött, hogy bizony ma van a szülinapom. 3 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot a Forestry Farm kennelében. Kitaláljátok melyik lehetek én? Figyeljétek a foltjaimat! Na? Szóval így indult a reggel. Mindenki nagyon vidám volt, egyfolytában kedveskedtek nekem, lesték minden kívánságom, és kirándulni készültek. Gondoltam is magamba, hogy milyen jó lenne ha mindennap szülinapom lenne. Délelőtt nagy meglepetésemre, még a nagyszüleim is meglátogattak, gondoltam Ilcsi mamát akkor most jól megnyalogatom. Hát így is tettem. Délelőtt még rosszcsontkodtam a vízzel is, mert nagy vizes vagyok. 

Ebéd után a lánygazdim kiadta az indulást, irány kirándulni. Majd kiugrottam a bőrömből. Isaszeg-Öreghegyre mentünk, nagyon élveztem az erdőben való rohangálást. Sok új érdekes illatot fedeztem fel.  Találkoztam kutyapajtikkal és sok kirándulóval is. Nézzétek csak!  Képzeljétek először csak felfele vezetett az út, a gazdijaim bizony kidőltek. Találtak útközben valami bogarat, amit le is fényképeztek. Nem is értem mi tetszett nekik benne, mikor én szebb vagyok. 
Szerintetek milyen bogarat találtak? Tudjátok a nevét?
A túránk 9 km-es volt ami nem sok, de bizony nagyon elfáradtam. Hazafele még szerencse, hogy lejtett az út. Az idő nem volt valami kegyes hozzánk, kétszer is eleredt az eső, de én azt nem bántam. Sok sok kilométerrel a lábunkban végre elértük az autót, hogy elinduljunk haza. Hazafele megálltunk Pécelnél mert egy fantasztikus virágkavalkád fogadott minket. Persze a gazdám rögtön fényképet szeretett volna, így most ezt látjátok. 

Ki ismeri fel, hogy milyen virágok ezek? 
Amikor hazaértünk nagyon fáradt voltam, de tudtam, hogy hátra van még az ünnepi vacsorám. Tudjátok a kutyusok nem esznek klasszikus tortát a szülinapjukon, hanem valami nagyon fincsivel kedveskednek nekik a gazdáik. Nálam ez a csirkeszív - ezt kaptam a túrán jutalomfalatnak-, és a marhafarok. Jó sok husi van rajta, a porcokon meg jól el lehet rágódni. Nektek mi a kedvenc szülinapi menütök? Miután jól bevacsiztam a gazdim elárulta a nagy titkot, hogy képzeljétek csütörtökön újra munkába állok! Nagyon boldog voltam, alig bírtam álomra hajtani a fejem. Na jó,  azért sikerült. Megmutatom hogy aludtam, a gazdám készített róla egy lesifotót. Szerintetek hol a fejem és hol a popóm?



Ezzel a képpel búcsúzom tőletek. Kívánom, hogy nektek is ilyen jó szülinapotok legyen, mint amilyen az enyém volt. Most lélekben már a gyerekekre hangolódom, alig várom, hogy csütörtök legyen. Ti vártok már engem Csicsergő ovisok? Igérem beszámolok majd az újrakezdés napjairól, de addig is pacsi: Indie

2020. május 27., szerda

Két ünnep egy napon


Nagyon régen jelentkezett a gazdám. Ennek az az oka, hogy sok munkája volt. Képzeljétek vasárnap május 31-én két ünnepünk is lesz. Pünkösd és Gyereknap. Szerintetek én melyiket várom? Naná, hogy a gyereknapot, hisz én olyan bohókás kutyus vagyok! Tudjátok a gazdám szerint sose nő be a fejem lágya. Ez nem tudom mit jelent, de az biztos, hogy amikor bohóckodok mindig mosolyt csalok az arcára. Ti szoktatok bohóckodni?

  

Eddigi életem során két gyereknapi rendezvényen vettem részt. Ilyenkor a gyerekek kedvében járnak a felnőttek. Van lufi, fagyi és minden amit a kisgyerek szeretne. Na meg amit a kiskutya szeretne. Az első ilyen gyereknapi rendezvény a Városligetben ért, a második alkalommal pedig a Margit-szigeten jártam. Nagyon-nagyon sok ember volt, tele volt minden árusokkal és körhintásokkal. Valahonnan hangosan szólt a zene is. Nem vagyok egy betoji de az első évben azért megijedtem egy picit. Ezekről azért nem készül fénykép mert ilyenkor a gazdi ezzel nem tud foglalkozni. Na de, hogy a jó oldalát is elmondjam kaptam ajándékot. Méghozzá mindkét alkalommal 1-1 labdát. Mutatom is, hogy milyet! Ti mit szoktatok csinálni gyereknapkor? Szoktatok ajándékot kapni? Vasárnapra mi a tervetek?

A kicsi labdát kaptam először. Nagyon szeretem, mert a gazdi szokott a tüskéi közé jutifalit elrejteni. Nagyon jó a fogaimnak is, imádom rágcsálni. A nagy lila labda puha gumiból van, jól bele tudom akasztani a fogaim, és csak rohangálok vele. Már amikor a gazdi engedi. Ezt a labdát szoktuk vinni az oviba a fejlesztéshez a gyerekekhez. Ők eldobják nekem, én pedig visszahozom. Nagyon kíváncsi vagyok már, hogy idén mit kapok gyereknapra. Az biztos, hogy nagy rendezvényre most nem fogunk menni. A gazdi azt mondta, hogy egy szuper helyre visz majd kirándulni, és kapok majd fagyit is. A citromfagyit imádom. Ti melyik fagyit szeretitek a legjobban?  

De képzeljétek, hogy még hétfőn is ünnepnap lesz, mert Pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep. És hétfőn június 1-én még egy jeles napot ünnepelünk. A szülinapom! Bizony 3 éves leszek! Alig várom. Az első szülinapom a tesóimmal ünnepeltem a tenyésztő farmján. Erről már láthatttok képeket, a másodikat itthon a családommal. Hogy most milyen kedvességgel lepnek meg a gazdáim, nem tudom, de a következő blog bejegyzésben beszámolók róla. Addig is megírnátok vagy lerajzolnátok nekem, hogy  teltek eddig a szülinapjaitok? Pacsi: Indie 🐶





2020. május 16., szombat

Kalandozásaim- Hegyen- völgyön, virágos réten át

Sziasztok! Ma a világ legjobb dolgáról fogok nektek írni. Ez nem más mint a kirándulás, a gyönyörű erdőben, a vadvirágos mezőn, a zúgó patakokon át. Már egész kicsi korom óta cipeltek a gazdáim kirándulni. Először nem igazán értettem miért jó ha az ember lába leszakad a sok sok kilométer után, de idővel rájöttem miért szeretik. Ilyenkor valami olyasmit mondanak, hogy elvonulnak az emberek és munka elől, van idő gondolkodni, feltőltödni. Én csak azt látom, hogy nem csinálnak semmit. És ez a semmi csinálás jó nekik. Ilyenkor boldogok és nevetgélnek, így én is nagyon boldog leszek. Nézzétek csak!

Ti szoktatok kirándulni? Ilyenkor milyen hosszú túrán vesztek részt?

Én már nagyon sokfelé jártam az országban. Általában olyan helyre visznek a gazdáim ahol szabadon rohangálhatok. Nagyon jó szimatolni az erdőben. Megunhatatlan a fel-le, le-fel rohangálás a domboldalon, a virágos mezőn. Az erdőben sok mindent megtanul egy kiskutya. Például azt is, ha meglát egy őzikét vagy mókuskát akkor nem szabad utána rohannia. Ti találkoztatok már kirándulás alkalmával állatokkal? Rajzoljátok le! Ha nem, akkor rajzoljatok egy őzet és egy mőkust!

Ez a kép a Szalajka völgyében készült. Ti jártatok már arra? Ott tartottam, hogy kirándulás alkalmával nemcsak állatokkal lehet találkozni. Képzeljétek vannak hatalmas fák. Ott van például a nyárfa. A gazdám nagyon allergiás rá, állandóan tüsszög, és mindenhova száll az a fehér pihéje. Aztán ott van a fenyőerdő, sok-sok tűlevéllel és gyantával. A gyanta egy ragacsos valami, ami ha belemegy a bundimba a gazdim kissé ideges lesz. No akkor szokta elővenni az ollót. Aztán jártam már akácosba is. Na ott akkora tüskék vannak a fán, hogy némelyik már rémisztő. Ti milyen fákkal találkoztatok kirándulásaitok során?  

Képzeljétek, szebbnél-szebb virágokat is láthattok. Ezeket a virágokat nem szabad leszedni, védett növények. 
Felismeritek milyen virágok vannak a képen? Mindig megszaglászom őket, de én is nagyon vigyázok rájuk.

Aztán még az a jó a kirándulásokban, hogy mindig olyan helyre visznek a gazdáim, ahol van vizecske. Na nem csapvíz, hanem, patak, folyó vagy tó. Tudjátok többször leírtam már, imádok pancsolni, ha tehetem a nyári nagy melegben csak a vízben heverészek. Voltam már a Dunán és a Tiszán is, sok-sok  tóban fürödtem- Veresegyházán, Ivacson, Szeliden, Isaszegen, Balatonon, Velencén...- és még ennél is több patakban mártottam meg kis mancsaimat. Nézzétek csak!

A gazdim fáradhatatlan, hetente többször is barangol velem az erdőben, arborétumokban. Tudjátok mi az az arborétum? Nézzetek utána! Engem a Gödöllői arborétumba szokott elvinni. Aztán hetente minimum egyszer elmegyünk nagy kirándulásra is. Ez általában hétvégén van, ilyenkor jön a másik gazdim is, vagy a kutyahaverokkal megyek. Ekkor valamelyik tanösvényt járjuk be. Ti jártatok már tanösvényen? Tudjátok miért tanösvény a neve?
Szóval rengeteget tudnék még mesélni nektek a kirándulásaimról és a gazdim több száz képet is őriz róla, de most egy videóval búcsúzom, ahol megmutatom nektek milyen, amikor igazán boldog rosszcsont kutyává válok. (Ebben a videóban a barátaimmal kirándultam.)Ti sosem vagytok rosszcsontok ugye?
A videót itt tudod megnézni!Indie és a víz

2020. május 5., kedd

Madaras munkatársaim

A héten lesz a madarák és fák napja. Az én munkahelyemen a csoportok madarakról vannak elnevezve. A madaras csoportokba dolgoznak az óvónénik, dadusok. Ezért úgy gondoltam bemutatom nektek a munkatársaimat. Ők a Zuglói Csicsergő Óvoda dolgozói.


Túl vagyunk az ünnepeken és bizony egy kis honvágyam támadt. Már 7 hete, hogy nem láttam a szeretet ovimat. Így elugattam bánatomat a gazdimnak aki azt mondta: "Na jól van, beviszlek hétfőn az oviba!" Majd kiugrottam a bundámból. Alig vártam, hogy hétfő legyen.
Az oviban az udvari játékok letakarva, a fű csak nő, semmi gyerekzsivaj. Gondoltam biztos bent többen lesznek. Hát csalódnom kellett. Az ovi üresen állt. Addig amíg nem jöttök újra oviba addig mesélek az óvónénikről.


Ő itt Móni néni a Zöldike csoport óvónénije.  Emlékeztek milyen a zöldike madár? Rajzoljátok csak le! Móni néni szeptembertől az új kiscsoport egyik óvónénije lesz. Képzeljétek a gyerekeken kívűl nagyon szereti a kutyusokat is. Neki is van két kutyusa. Engem kimondottan imád! Szóval Móni néni együtt dolgozik Timi nénivel, ő a másik óvónénije a csoportnak. Most elég sok kisgyerek fog tőle elballagni. Nagyon szerettem ebbe a csoportba járni, mert mindig fegyelmezett és nagyon ügyes kisgyerekekkel találkoztam. Móni néni mindig segített a gazdinak a jobbnál jobb feladatok kitalálásában és megvalósításában. Boldog vagyok ebben a csoportban!


 A Fráter u-i épületben dolgozik Hajni néni a Vörösbegy csoport óvónénije. Az ő párja Kitti néni. Nekik középső csoportjuk van. Sok zsivány és mozgékony kisgyerek jár ám oda. Soha nem unalmas az élet velük, mindig nagyon figyelnem kell ha velük vagyok foglalkozáson. Van akkor futkározás, sikongatás, vicceskedés. Hajni néni azonban soha nem mérges, végtelen türelemmel terelgeti a gyerekeket. (Terelgetni én is tudok barikákat.)A velük való csoportos foglalkozás után bizony kifáradok, és ilyenkor ledőlök valamelyik kisgyerek fekhelyére. Ilyenkor babusgatnak és olvasnak is nekem a gyerekek. 



Ezt nagyon szeretem, rendszerint el is szundikálok. 
Nézzétek csak! Rajzolnátok nekem egy vörösbegyet? Nektek elalvás előtt mesélnek a szüleitek? Milyen meséket szerettek?





A Fráter épület harmadik madárkás csoportja a Kékcinege, ahol a  csengő-bongó hangú Vera óvónéni dolgozik. Az ő csoportja kiscsoport. Itt bizony csodákat lát az ember és kutyafia. Ide csak fél év óta járok, mert itt a gyerkőcök még nagyon picikék voltak szeptemberben. Egyre ügyesebben bánnak velem. Vera néni nagyon sokat gitározik, versel, zenél és gyönyörűen énekel a gyerekeknek. Figyeljetek csak! Katt ide! Vera néni cinegehivogató dala 
Képzeljétek Vera néninek van egy gyönyörű cicája. Igaz még nem a pajtim de szerintem jóban lennénk.



Van kedvetek játszani? Szerintetek, hogy hívják Vera néni cicáját?
a,- Mogyi
b,- Zsömi
c,- Nyami



A Fecske csoportba dolgozik Violetta néni és Katica néni. Violetta nénivel már 1 éve dolgozok együtt. A csoportjába középsős gyerekek járnak. Violetta néni nagyon ügyes, meseszép dekorációkat készít, a gazdámnak is ő szokta elkészíteni a dekorációt. Ha ebbe a csoportba megyek be játszani, az a nap fénypontja. Szinte felüdülés. Nagyon ügyesek a gyerekek, és hát imádnak engem. Violetta néni mindig kész a mókára, a gyerekekkel együtt kúszik-mászik utánam. Meg is mutatom!
Mit tudtok a fecskékről? Nézzetek utána hogyan építi fel a fecske a fészkét!

Az oviban a fenti csoportokon kivűl van még bagoly és fülemüle csoport is. Rajzoljátok le vagy keressetek az interneten ezekről a madarakról is képeket.
Az óvónéniken kívűl rengeteg kedves ember segíti még a munkámat. Nélkülük nem lennének olyan gondtalan és boldog napjaim az oviban mint amilyenek immáron 1 éve. Gyertek és látogassátok meg az ovit, no meg persze engem is! Jövőhéten a kirándulásaimról mesélek Nektek! Pacsi-Indie

2020. április 23., csütörtök

Vidéki kalandozások-Kondó

Az elmúlt napokban csodaszép idő volt, így az én kedvem is kikerekedett. Hancúroztam, szaglásztam a virágokat, és akkor beugrott a tavalyi nyár. Na annál szuperebb még nem volt. Elmesélem Nektek. Az úgy volt, hogy a gazdám kitalálta, hogy okos nagy kutya vagyok már, így menjünk mindenhova együtt nyaralni. Majd kiugrottam a bőrömből. A lényeg, hogy szuper helyeken jártam, de egy közülük mindennél szuperebb volt. Figyeljetek csak! KONDÓN jártam. Na ugye gőzötök sincs merre lehet, de sebaj. Keressétek meg a térképen! Itt laknak a gazdáim legjobb barátai. Kondó egy falu, ahol soha nem látott állatokkal találkozik a városi kutya. Jelen esetben én! Szóval azzal kezdődött, hogy falunapra voltunk hivatalosak. Tudjátok vidéken az emberek szinte mindenkit ismernek, viszont  ilyen szép kutyát mint én ritkán látnak. Így életemben annyi bókot nem kaptam mint ott és akkor. 



Itt hajnalban az emberek már talpon voltak, és nagyban készültek a falunapra. Ez nem volt ellenemre, mert szeretek reggel korán kelni.  Hát mit látok? Több ilyen óriás üstben már rotyognak a káposzták. Ti ettetek már káposztát? Szeretitek? Jártatok már falunapon?
Elhihetitek csurgott a nyálam, pedig akkor már reggeliztem. Azért, hogy ne lábatlankodjak ott, a gazdi kivitt a rétre rohangálni. Fantasztikus volt, találkoztam pocokkal, nyuszival, gyíkocskával, és kóborló ebekkel is. Lerajzolod nekem ezeket az állatokat? Szóval míg az emberek tettek-vettek, addig én vígan szaladgáltam és ismerkedtem a vidéki léttel. Képzeljétek a falunapon volt műsor is. A házigazdánk lánya Rozi, gyönyörű ruhában jelent meg. Anya gazdi nagyon rámparancsolt, hogy fel ne ugorjak rá, nehogy koszos legyen a ruhája. Pedig amikor megláttam Rozit nagyon boldog lettem. Így csak ülhettem mellette. 


Rozi néptáncol, és népviseletben volt.Ti milyen népviseletet ismertek? Láttatok már néptáncot? 


Hamar eltelt a nap és nagyon fáradtan sok új emlékkel hajtottam álomra a buksimat. Na de másnap! Arra ébredtem, hogy valami fura állat iszonyat hangon nyomta már reggel 5-kor. Kifutottam, hogy megnézzem, hát szembe találtam magam egy tollas jószággal. Na kitaláljátok mi volt az? Hát én úgy meglepődtem, hogy gondoltam, most jól meg is szaglászom. Elindultam felé, és ha hiszitek ha nem, bizony nem félt tőlem, csak jött és jött és óbégatott. Megijedtem! A gazdim nevetett! Megbúbolt egy ..... Ezért inkább visszatértem az ágyikómba és próbáltam csak a szépre emlékezni. Reggeli után a gazdám kimondta a bűvös szót. Kirándulni megyünk! Majd kibújtam a bőrömből, persze azért indulásig szemmel tartottam a tollas "nem éppen" barátomat. Harica völgyébe vezetett az utunk. Ha ti jártatok már szép helyen.....



Futottam, sétáltam, hegyet másztam, úsztam. Minden olyat csináltam amitől egy kutya nagyon boldog. De akkor még nem tudtam, hogy még nem jött el ennek a napnak a csúcspontja.


A képen bocikat láttok, nem is egyet.No persze meg engem eléggé csapzott bundával. A gazdám arca elég gondterhelt. Kb. így történhetett volna közöttünk a párbeszéd ha tudnék beszélni:
G: Mit csináltál?
É: Hát, ő, izé...
G: Hogy nézel ki?
É: Büdösen, kakisan?
G: Eláslak!
É: Ne már, olyan jó volt!
G: Ha hazaértünk mész fürdeni!
É: Igen? Ok! Akkor addig még rosszalkodhatok!

Na kitaláltátok mit csináltam?

Ezek után búcsút intettem a bociknak, és elindultunk haza. Az utamon még találkoztam báránnyal, csirkékkel, és pulykával is. Szuper volt 3 napig vidéki kutyának lenni! Rajzoljátok le a legkedvesebb tavaly nyári emléketeket. Visszamennétek? Én Igen!















2020. április 13., hétfő

Egészségben-betegségben


Ezekben a karanténos napokban mi másról is írhatnék most nektek, mint a betegségekről. Képzeljétek egyáltalán nem vagyok egy beteges kutya. Amikor megszülettem, a doktor bácsi kiállított a nevemre egy oltási könyvet. Ebbe kerül bele minden szuri és műtét amit valaha kaptam. Nézzétek csak hogy néz ki! 

Kérjétek meg a szüleiteket, hogy mutassák meg a Ti oltási könyveteket. Beszélgessetek róla!

Most megpróbálom összeszedni nektek, hogy hányszor lehettem beteg röpke majd 3 évem alatt. Az első balesetem 6 hónaposan ért. Akkor már kajla kutyagyerek voltam és minden érdekelt. Majd megőrültem a kíváncsiságtól. Meghát a macska is ott közlekedett. Szóval felmásztam a kutyaházam tetejére és onnan bizony lepottyantam. 

Ez a kutyaházam. Nagyon beütöttem a lábamat. A gazdám majd frászt kapott és rohant velem az orvoshoz. Hálisten egy zúzódással megúsztam, de pár hétig nem futkoshattam.

Benneteket ért már baleset? Nagyon fájt? Rajzoljátok le!

Ezek után úgy döntöttem, hogy jófiú leszek, és semmi balhé. Ezt a mai napig tartom. Persze kisebb sebesüléseim mindig vannak mert imádok játszani. Na de kinek nincsenek?
  • Le szoktam horzsolni a lábamat, mert olyan gyorsan futok, hogy közben nem érek rá figyelni is. Ismerős?
  • Múltkor a nagy futásba felpattant egy pici kő, ami pont a szemembe ment bele. Irány volt a doktor bácsihoz, aki elküldött egy szemspecialistához. A doktor néni ügyesen kiműtötte a követ a szememből. Egy picit fájt.
  • Mohon tudok enni, főleg ha a gazdám fincsi marhahúsit vagy porcot ad. Ilyenkor néha félrenyelek és köhögök.
  • Ritkán, de szokott fájni a pocim is. A gazdi kimélő kosztot készít nekem. Van benne rizs, alma, sárgarépa és csirkemell. Nagyon fincsi, és így hamar meggyógyul a pocakom is.
Ti fel tudjátok sorolni milyen sérüléseitek, betegségeitek voltak már? Hogyan előzhetitek meg a betegségeket?

A gazdám nagyon figyel az egészségemre. Egészségesen táplálkozom, nagyon sokat mozgok, ha szükséges szedek vitaminokat, megkapom a kötelező éves szurijaimat és évente 1x teljes kivizsgálásra megyek Misi dokihoz. Jó érzés, jól érezni magam a bundámban! Vigyázzatok magatokra Ti is!



2020. április 6., hétfő

A családom

Mint ahogy ígértem bemutatom a családom. 



I. Az első és egyetlen szőrös játszópajtásom itthon, Maszat a cica. Maszat pár hetesen került a gazdámékhoz a NOÉ állatotthonból. Azt mondják szerelem volt első látásra. Megjegyzem, rám is ezt mondják. Egy hihetetlenül puha bársonyos talpú úriember. Na de a modora!? Amikor én is a házhoz kerültem Maszat már 4 éves volt. Bizony meg kellett tanulnom, hogy egy macskával nem lehet ám viccelni. Így a mai napig nagy tiszteletben tartom, de azért néha próbálom egy kis mókázásra rávenni.

Nektek van otthon állatkátok? Hogyan viselkednek? Ha többen vannak megférnek egymással? Te miben segítesz otthon az állatok körül?




II. A második és harmadik nagy kedvencem a két kis gazdám. Ő Rita és Barni. Csakhogy tudjátok, Rita volt az, aki megfűzte az  öregeket, hogy legyen kutyájuk. Így neki köszönhetem, hogy vagyok! Imádlak is érte Lini! Néha elvisz sétálni és játszik is velem. Barni gazdi a játékon és a déli nyuszifül adáson kívül nem nagyon foglalkozik velem. Tudjátok éli az egyetemisták oly nehéz életét. Én aztán megértem Őt. Nektek vannak testvéreitek? Jó testvérek vagytok??





III. Vannak nekem nagyszüleim is. Rózsika már nagyon idős. Állandóan lapajgatja a fejemet. Neki is van egy cicája, de elég félős. Szívesen járok át hozzá. 


Aztán itt van Ilcsi és Lackó. Hatalmas kertjük van, benne egy úszómedencével. Na én azt tavaly lefoglaltam magamnak, és abban úszkáltam. Fantasztikus volt! Erről majd részletesebben is írok később. Meséljetek a nagyszüleitekről! Rajzoljatok nekik valamit, biztos örülnének neki!


IV. Kriszti a gazdi ikertesója, Csabi pedig a párja. Krisztike állandóan a fülemet morzsolgatja, azt mondja hogy milyen selymes vagyok. Pedig nem, mert az a macska. Csabi hál' isten szeret kirándulni mint a gazdi, így néha megfűzhető egy kis túrára. Ők Budapest mellett laknak, de nagyon sokszor találkozom velük. A szüleidnek vannak testvérei? Szoktatok együtt lenni?




V. És végül a két gazdám. Csabi és Andi.

        

Ők adnak nekem enni, ők gondoskodnak rólam, ők szeretgetnek, ha beteg vagyok doktor bácsihoz visznek. Sokat kirándulnak és sétálnak velem, és persze sokat tanulunk is. Ha rosszcsont vagy engedetlen és türelmetlen vagyok (ami nagyon ritka) próbálnak jobb belátásra bírni. Néha kevés az idejük rám, de én így is SZERETEM ŐKET, és ők is így szeretnek engem. A lényeg, hogy igyekeznek a lehető legtöbb időt velem tölteni. Neked milyen a családod? Mit szoktatok együtt csinálni? Hogyan gondoskodik rólad anya és apa? 

Most mennem kell, de igérem, hogy nemsokára folytatom. Pacsi Indie

2020. április 5., vasárnap

Bemutatom az ovimat

Sziasztok! 

Észrevettem, hogy a gazdám mindig hétfőn és szerdán ül le a gép elé, és írja a blogomat. De ezen a szerdán nem így történt. Én igazán türelmes kutyus vagyok, és vártam, vártam, de ma már rávakkantottam, hogy ideje írnia. Ti türelmesek vagytok? Ott hagytam abba, hogy a gazdámmal együtt munkahelyet váltottunk. Az ovi ahol dolgozom egy igazi főnyeremény. Itt épp az udvaron állok és kukucskálok.


Hatalmas kertje van az ovinak, tele  csuda jó játékokkal. Van hinta, többféle is, csúszda, homokozó, libikóka, mászóka, fa vonat, házikó, kismotor pálya, és persze focipálya is. Én focizni szeretek nagyon. A te ovidban milyen udvari játékok vannak?


Az én ovimban a csoportok madarakról vannak elnevezve. Van fecske csoport, aztán bagoly és fülemüle is. A másik épületben pedig kékcinege, vörösbegy és zöldike csoport. Ez a zöldike madár nagyon izgatott, így megnéztem milyen is az. 
Nézzétek csak! 
https://images.app.goo.gl/zpVckUxeXqsAj8Mc8

Te milyen csoportba jársz? Rajzold le a jeleddel együtt! 

Az oviban nagyon szeretnek engem. Nemcsak a gyerekek hanem a felnőttek is. Minden héten két napot töltök bent a gazdámmal, és mind a hat csoportba járunk. Mozgásos feladatokat szoktunk játszani a gyerekekkel, amit nagyon élvezek. Ha ügyesen oldjuk meg a feladatokat sok simit és jutifalatot kapok. A Kucmorgó Alapítvány oldalán sok képet találsz rólam. De van úgy, hogy csak egy-egy kisgyerekkel játszom. Na azt igazán szeretem. És vannak persze az ünnepek is. Ilyenkor a gazdi valami rémes ruhát tuszmákol rám, de hagyom neki mert a gyerekeknek nagyon tetszik. 


Na kitaláljátok milyen ünnepeken voltam beöltözve?Ti szoktatok csak úgy játékból beöltözni valaminek?



Aztán szívesen segédkezem még az ebédeltetésnél, bár akkor csak csendes megfigyelője lehetek a dolgoknak :-(. Na de ami utána jön! 


A gyerekek ebéd után lefekszenek szundizni. Na azt én is tudok ám. Imádok szundizni, legyen az a gazdám szobája, vagy valamelyik gyerekcsoport ahol álomba simogatnak. 
Ti szoktatok ebéd után szundikálni?

És hogy ne csússzak el a határidőkkel, holnap egy újabb történetemben leírom nektek a napirendem, és bemutatom a kiszolgáló személyzetemet, azaz a családomat. Addig is jó szundizást! Pacsi!🐶

2020. március 30., hétfő

Terápiás tanuló kutyus lettem!

Újra itt vagyok! Bemutatom nektek Krisztit. 

Kriszti a gazdám kolléganője volt. Pici gyerekkorom óta ismerem. Nincs még egy olyan ember aki úgy tudott velem és a huzival játszani mint Ő. De ami a legfontosabb, amikor bementem hozzá a suliba, mindig a kedvenc ételeimmel várt. Direkt külön nekem vett virslit és párizsit. Nektek van kedvenc ételetek?

Sajnos Ő most Németországban van, így lassan egy éve hogy nem láttam. A gazdám levelezik vele, és mindig kérdez felőlem is.
Nektek vannak rokonaitok külföldön? Hogyan tartjátok a kapcsolatot?

Szóval ott tartottam, hogy mi is az én titkom. Hát tudjátok meg, hogy az én gazdim igazán béndzsó volt az első időben. Soha nem volt még kutyája, így elhatározta, hogy majd szépen együtt tanulunk. Mivel gyógypedagógus, kitalálta, hogy legyek terápiás kutya. Nem volt ellenemre, hiszen nagyon szeretem  a gyerekeket. Így hetente többször is bejártam a gazdim sulijába ismerkedni a gyerekekkel  és jókat játszani. 

Megmagyarázhatatlan, de nagyon vonzódom az autista kisgyerekekhez. Nagyon meg tudnak nyugtatni. Bizergálják a bundámat, morzsolgatják a fülecskémet, van úgy, hogy el is szundizom tőle. A zajok egyáltalán nem zavarnak. Benneteket mi nyugtat meg?

Ebben a suliban majd egy évig hoztam mosolyt és boldogságot a gyerekek életébe. De egy terápiás kutya kiképzése nemcsak móka és kacagás. Az engedelmes képzés alapjait a L.E.T. Alapítványnál kezdtem el. Szuper jól éreztem magam. Új barátaim lettek, igazán jó kapcsolatom volt Zsálya kutyával és gazdijával Szandival. De nagyon szerettem játszani Deskével, Tangóval, Lenorral és Nápolyival is. Közben telt, múlt az idő, és én is öregedtem. Mondtam  már, hogy június 1-én születtem? Neked mikor van a szülinapod? Hogy szoktátok megünnepelni?

Mutatok pár képet a L.E.T. barátaimról: 


Eljött a szeptember és ideje volt komolyra fordítani a felkészülésünket. A gazdim alapított egy alapítványt,(Kucmorgó Fejlesztő és Terápiás Alapítvány) így már nem volt akadálya annak, hogy hol is tegyem le a terápiás vizsgát. Egy nagyon kedves lánynak Évinek köszönhetem, hogy a lehető legjobb felkészítők kezébe kerültem. Ő  az Azúr Segítőkutyás Egyesület tagja. Tanárom lett Belényi Bea és Bernáth Zsóka is. Mérhetetlen türelmüknek és segítőkészségüknek köszönhetően 2020. februárjában sikeres temperamentum vizsgát tettem. Vizsgáztatóimnak (Hajdu Mária és Fedák Krisztina)is nagyon köszönöm a sok jótanácsot és dícsérő szavakat. Megmondom őszintén nagyon izgultam. Ti szoktatok izgulni egy-egy szereplés előtt?
Ez a kép a vizsga után készült. Azért mert ügyes voltam sok-sok csirkeszívet kaptam. Kérdeztem már mi a kevenc ételetek?


Sajnos a felkészítésem a mostani vírusos helyzet miatt félbemaradt, de bízom benne, hogy legkésőbb szeptemberben ismét munkába állhatok. Ja tényleg! Új munkahelyem lett, egy szuper óvoda, amiről majd a következő bejelentkezésemkor többet is elárulok. Most azonban elég sok szabadidőm lett, így lehetőségem van sokat kirándulni, kertészkedni. Ti mit csináltok amióta nincs ovi? Elmondjátok, hogy tellik egy napotok?

2020. március 25., szerda

Az első másfél évem II.

A minap beszélgettem az egyik kutya barátom (Kocka) gazdijával, aki megemlítette, hogy nagyon rövidre fogtam az elmúlt másfél évemet. Ám legyen, akkor most leírom mi mindent csináltam ez idő alatt.

Hát először is. Van nekem egy nagyim aki állandóan szeretgetett és szeretget a mai napig. Róla majd bővebben mesélek. 
Nektek vannak nagyszüleitek? Meséljetek, rajzoljatok róluk/nekik!

Aztán itt van ez a víz kérdés. A gazdáimtól kaptam egy kicsi medencét ahol kedvemre pancsolhatok.
Ti szerettek fürdeni? Lerajzoljátok nekem egy pancsolós élményeteket?

Azt is meséltem már, hogy jártam oviba, sőt suliba is. Ügyes gyerek voltam, futottam, ugrottam, másztam, és a labdát is (szinte) mindig visszahoztam.
Nektek mi a kedvenc kinti játékotok? Építettél már akadálypályát a lakásban? Jó móka!

Aztán ott vannak a futis barátaim. Pici korom óta ismerem őket, nagyon jó fejek! A vizslát Tücsinek hívják, aztán ott van Nico, ő labrador, aztán Roti (nagy cimbim), Süti és persze Kocka. Együtt labdázunk és kirándulunk nagyokat. Ahogy Roti gazdája mondaná " Megyünk bohóckodni!" A többi barátomról majd később mesélek Nektek. Neked kik a barátaid? Mit szoktatok játszani?


A futiba vannak akadályok, amiket ügyesen meg tudtam kicsiként is csinálni. Megnézitek? Indie a futiban

Hát körülbelül így telt el az elmúlt egy - másfél év. Sok szép emlékem van róla. Boldog gyerek kutyus voltam és vagyok ma is. A következő bejegyzésemben pedig istbiz elárulom a titkomat! Pacsi nektek!🐶

2020. március 23., hétfő

Az első másfél év

Gyermekkorom emlékei

Ott hagytam abba, hogy nagyon szerettem játszani, főleg focizni és pancsolni. De az akadálypályák sem álltak tőlem messze. A gazdáim a kertbe sokszor építettek nekem pályákat. Kiskutya lévén nagyon édekelt, hogy mi van a föld alatt, így az ásást is tökéletesre fejlesztettem. Gondolhatjátok, hogy a gazdáim nem nagyon örültek. Ti szerettek homokozni? 










Az idő gyorsan telt, így én is hamar nagyfiú lettem. Sokat tanultam és okosodtam. Szorgalmasan jártam a kutyasuliba, és megtanultam az alapvető vezényszavakat. A gazdáim az első szülinapomon nagy örömömre visszavittek a tenyésztőhöz, ahol találkozhattam a tesóimal is. Mondhatom jó buli volt. Nektek vannak testvéreitek? Mit szoktatok együtt játszani?


Aztán eljött a szeptember és a gazdim bevitt a munkahelyére. Nagyon sok gyerek volt ott. Ámultam és bámultam. A gyerekek imádtak engem, sokat játszottunk együtt. Volt nagy tornaterem és udvar, és volt egy hatalmas labdatenger is. Na az volt a kedvencem. Ha pedig elfáradtam akkor a gazdám szobájában a babzsákfotelbe heveredtem. Ti szoktatok fáradtak lenni?



















És ekkor kezdődött el életem egy izgalmas szakasza, csupa-csupa kihívással és sok-sok szeretettel. Nektek vannak titkaitok? Erről majd a következő bejegyzésben olvashattok.