Ma elment egy kedves jóbarátom . Tücsinek hívták. Amikor a gazdim elmondta, hogy mi történt potyogtak a könnyei. Nekem pedig az alábbi idézet jutott az eszembe:
"Egyéniség voltál, kutyák közt a legnagyobb.
Értetted az emberek szavát,
Ha akartad, végre is hajtottad mások akaratát.
Hűséges voltál és okos,
Nagyon hiányozni fogsz."
Sokat tudnék mesélni rólad, megtanítottál sokmindenre mégha oly kevés időt is töltöttünk együtt. Sokat kirándultunk, futkároztunk, te tanítottad meg hogyan használjam az orromat szimatolni, és ha bohókás kedvemben voltam, te elfeküdtél és hagytad, hogy kényem és kedvem szerint mókázzak rajtad. Együtt "védtük" a futit a betolakodóktól, és békésen tűrted, hogy a gazdám trükköket tanítson neked.
"Egy régi legenda szerint ha egy kutya meghal, a túlvilág határán nyugalmat talál.
Itt a Szivárvány hídon túl már nincs betegség, és ismeretlen
a kín és a bánat.
Az erdő szélén, dombok lábánál rohangáló felhőtlen
boldogságban élő kutyáknak már csak régi társuk, a gazdájuk hiányzik. Aztán,
egy szép napon ismerős illatokat visz a szél... Az egyik kutya megáll, fülét
hegyezi, majd hirtelen elszalad. És amikor észre vesz téged, látja, hogy te
érkezel, teste már reszket a vágytól, ahogy feléd rohan.
Boldogan kapaszkodtok egymásba az örömteli
újratalálkozásban, és te újra belenézhetsz a hűséget, mérhetetlen rajongást
árasztó kutyaszemekbe. Együtt sétáltok át a Szivárvány Hídon, és soha többé nem
váltok már el egymástól!"