2020. június 4., csütörtök

Újra munkában- Irány az ovi!



Csütörtök reggel izgatottan készülödtem, mivel a gazdim jelezte már előző este, hogy újra munkába állok. Tudjátok már 3 hónapja, hogy nem láttam "gyerekeket". Alig bírtam álomra hajtani a fejem. Reggel aztán alig vártam az indulást. Már jó hamar 8 órakor bent voltam az oviban. A gyerekeket 9 órára vártuk, de addig is remekül elütöttem az időt az udvaron. Mondhatni bemelegítettem. Figyeljetek csak! Bekukucskáltam a babaházba, és találtam egy labdát is amivel aztán jókat mókáztam. De hamar eltelt az idő és a gyerekek egymás után szépen megérkeztek. 11 óráig foglalkozások voltak amiket nagyon élveztek.

Előszőr a gazdám és Gabi építettek egy akadálypályát, amin a gyerekeknek ügyesen végig kellett haladni, persze velem. Nem volt könnyű mert rám is figyelniük kellett, s nekem se volt könnyű mert nekem is nagyon figyelni kellett a gyerekekre. Másztunk padon, bújtunk alagútba (kúszóba), kerültünk bójákat, ugrottunk karikába, a végén pedig megpihentünk egy kicsit az asztalnál. Én az asztal alá heveredtem le amíg a gazdám beszélgetett a gyerekekkel. De nem volt sok idő pihenni, mert kaptuk a következő feladatokat. 

Gyakoroltuk a téri irányokat, de nem akárhogyan, hanem velem. A gyerekek adott utasítás után engem vittek a kért helyre, az asztal alá vagy éppen fölé. Na ezt a feladatot nagyon élveztem, imádok ugrani, bújni. Így játékosan megtanultuk a fölött, alatt, mellett, előtt és mögött szavak jelentését. Jó móka volt.  Ti is játsszatok otthon a szüleitekkel irányos feladatokat! Pihenésképpen bowlingoztunk is de arról nem készültek képek, mert annyit kacagtunk, hogy elfelejtettünk fényképezni. 

Utolsó feladatként állatutánzós játékot játszottunk, voltunk cicák, kutyák, lovacskák, no meg kakasok is. Ez annyira tetszett a gyerekeknek, hogy többször is megismételtük a játékot. Ekkor már mindenki nagyon fáradt volt. Fáradtan de boldogan fejeztük be a foglalkozást. Búcsúzóul a gyerekek még kérhettek tőlem trükköket, a kedvencük ha ugatok, vagy ha hempergek. 

Ezek után a gazdám kivitt az udvarra a többi kisgyerekhez, akik szintén nagyon megörültek a látványomnak. Én meg nagyon megörültem a homokozó látványának, így gyorsan ástam is egy nagy gödröt és belefeküdtem.                    Kellemesen hűsítette a pocakomat, a gyerekek simogatása pedig egy rövidke időre álomba szenderített, míg a gazdim az óvónénikkel beszélt. De ekkor még nem tudtam, hogy az óvodai napom legpihentetőbb része következik. Ti hogy pihentek?

Ő itt András. Az óvoda kertésze, gondnoka. Képzeljétek van slagja! Ez nagyon fontos mert imádom a vizet. András nagyon mókás, szeret velem játszani. Így amikor a gazdim engedélyt adott, hogy már lehetek akár nagyon koszos is, elkezdődött a hancúr. Óriásit pancsoltam vele. Szuper volt, lehet én is kertész leszek? Mindig pancsolhatnék. Na majd ezen elgondolkozom. Tacsakosan, koszosan, nagyon fáradtan hagytam el az ovi épületét, azzal a jó érzéssel, hogy bizony ide hamarosan visszatérek. Hiányoztatok gyerekek, jó volt veletek újra!

2020. június 2., kedd

Születésnap - 3 éves lettem!


Képzeljétek, tegnap volt a szülinapom. Annyi minden történt, hogy tegnap már nem volt ereje a gazdámnak leírni nektek. Na de majd most!

Azzal kezdődött a nap, hogy reggel míg én békésen szundikáltam a gazdám egyszer csak rámvetődött és halálra puszilva örömködött, hogy bizony ma van a szülinapom. 3 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot a Forestry Farm kennelében. Kitaláljátok melyik lehetek én? Figyeljétek a foltjaimat! Na? Szóval így indult a reggel. Mindenki nagyon vidám volt, egyfolytában kedveskedtek nekem, lesték minden kívánságom, és kirándulni készültek. Gondoltam is magamba, hogy milyen jó lenne ha mindennap szülinapom lenne. Délelőtt nagy meglepetésemre, még a nagyszüleim is meglátogattak, gondoltam Ilcsi mamát akkor most jól megnyalogatom. Hát így is tettem. Délelőtt még rosszcsontkodtam a vízzel is, mert nagy vizes vagyok. 

Ebéd után a lánygazdim kiadta az indulást, irány kirándulni. Majd kiugrottam a bőrömből. Isaszeg-Öreghegyre mentünk, nagyon élveztem az erdőben való rohangálást. Sok új érdekes illatot fedeztem fel.  Találkoztam kutyapajtikkal és sok kirándulóval is. Nézzétek csak!  Képzeljétek először csak felfele vezetett az út, a gazdijaim bizony kidőltek. Találtak útközben valami bogarat, amit le is fényképeztek. Nem is értem mi tetszett nekik benne, mikor én szebb vagyok. 
Szerintetek milyen bogarat találtak? Tudjátok a nevét?
A túránk 9 km-es volt ami nem sok, de bizony nagyon elfáradtam. Hazafele még szerencse, hogy lejtett az út. Az idő nem volt valami kegyes hozzánk, kétszer is eleredt az eső, de én azt nem bántam. Sok sok kilométerrel a lábunkban végre elértük az autót, hogy elinduljunk haza. Hazafele megálltunk Pécelnél mert egy fantasztikus virágkavalkád fogadott minket. Persze a gazdám rögtön fényképet szeretett volna, így most ezt látjátok. 

Ki ismeri fel, hogy milyen virágok ezek? 
Amikor hazaértünk nagyon fáradt voltam, de tudtam, hogy hátra van még az ünnepi vacsorám. Tudjátok a kutyusok nem esznek klasszikus tortát a szülinapjukon, hanem valami nagyon fincsivel kedveskednek nekik a gazdáik. Nálam ez a csirkeszív - ezt kaptam a túrán jutalomfalatnak-, és a marhafarok. Jó sok husi van rajta, a porcokon meg jól el lehet rágódni. Nektek mi a kedvenc szülinapi menütök? Miután jól bevacsiztam a gazdim elárulta a nagy titkot, hogy képzeljétek csütörtökön újra munkába állok! Nagyon boldog voltam, alig bírtam álomra hajtani a fejem. Na jó,  azért sikerült. Megmutatom hogy aludtam, a gazdám készített róla egy lesifotót. Szerintetek hol a fejem és hol a popóm?



Ezzel a képpel búcsúzom tőletek. Kívánom, hogy nektek is ilyen jó szülinapotok legyen, mint amilyen az enyém volt. Most lélekben már a gyerekekre hangolódom, alig várom, hogy csütörtök legyen. Ti vártok már engem Csicsergő ovisok? Igérem beszámolok majd az újrakezdés napjairól, de addig is pacsi: Indie