Gyermekkorom emlékei
Ott hagytam abba, hogy nagyon szerettem játszani, főleg focizni és pancsolni. De az akadálypályák sem álltak tőlem messze. A gazdáim a kertbe sokszor építettek nekem pályákat. Kiskutya lévén nagyon édekelt, hogy mi van a föld alatt, így az ásást is tökéletesre fejlesztettem. Gondolhatjátok, hogy a gazdáim nem nagyon örültek. Ti szerettek homokozni?
Az idő gyorsan telt, így én is hamar nagyfiú lettem. Sokat tanultam és okosodtam. Szorgalmasan jártam a kutyasuliba, és megtanultam az alapvető vezényszavakat. A gazdáim az első szülinapomon nagy örömömre visszavittek a tenyésztőhöz, ahol találkozhattam a tesóimal is. Mondhatom jó buli volt. Nektek vannak testvéreitek? Mit szoktatok együtt játszani?
Aztán eljött a szeptember és a gazdim bevitt a munkahelyére. Nagyon sok gyerek volt ott. Ámultam és bámultam. A gyerekek imádtak engem, sokat játszottunk együtt. Volt nagy tornaterem és udvar, és volt egy hatalmas labdatenger is. Na az volt a kedvencem. Ha pedig elfáradtam akkor a gazdám szobájában a babzsákfotelbe heveredtem. Ti szoktatok fáradtak lenni?
És ekkor kezdődött el életem egy izgalmas szakasza, csupa-csupa kihívással és sok-sok szeretettel. Nektek vannak titkaitok? Erről majd a következő bejegyzésben olvashattok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése